tegnap úgy döntöttünk, hogy ismételten, majdnem egy hét után ellátogatunk szeretett kocsmánkba, ami nem más, mint az: na mi? na??? hát természetesen az akácfa. eredetileg korvintetőt céloztuk meg, de mindenki annyira elpilledt, hogy végül ez a terv kudarcba fulladt. azonban valamelyikünknek kipattant a fejéből a villanykörte: enni kéne egy giroszt. namármost ugye azon a környéken egymás hegyén hátán giroszosok vannak, ezért dönteni kellett. a választásunk az akácfa és a körút közöttire esett, ugyanis azt hallottuk, hogy ez kurvajó, és csak 500 a cucc. betértünk a kicsit hangulattalan helyre. előttünk 3 rokker épp a girosztálját kérte, úgyhogy várni kellett. dehát ez van, ha jó a hely, akkor sok a munka a pultosoknak... sorra kerültünk. kemények voltunk, szal beletolattunk mindent. a csávó értette a dolgát: eleve pitában adják a kaját, és nem abban a gagyi feltekert szarban. szóval pita mikróba be, utána hús, majd a szokásos zöldségek. aztán a legkeményebb, hogy a pali a tetejére is tett még húst, plusz mégegyszer ráküldte a szószókat, és a legvégén megkaptuk a kis sapkát is. leültünk a nagy zöld asztalhoz, és mindenki nyakig szószosan, meg zsírosan belapátolba az arcába a giroszát. jóllakottan távoztunk a helyről, és könnyes búcsút intettünk egymásnak, a mielőbbi találkozás reményében.
